2011. szeptember 26., hétfő

Garázsvásár Wekerlén

Úgy történt az eset, hogy néhány hete igencsak tűzbe hozott a facebook-os Garázsvásár közösség, miszerint: "Ha van egy csomó felesleges cuccod, amitől megszabadulnál, és némi pénzre is szeretnél szert tenni, akkor ezt itt megteheted! Ez az oldal azért jött létre, hogy bárki (magánszemélyek) megoszthassa, hogy mikor és hol rendez kiárusítást!"

Felesleges cuccom évek óta több tucat is akad, ráadásul nagyon megtetszett az ötlet, így előkaptam az asztalos által elrontott hibás konyhaszekrényajtónkat a garázs mélyéről. Kb. fél éve táblafóliázásra várt ott, hogy üzenőfal válhasson belőle. Soha kedvezőbb alkalom! Mértem, vágtam, ragasztottam... elrontottam, újra ragasztottam, és az éj leple alatt kihasználva mélyen alvó gyermekeim távollétét, az ő krétájuk segítségével született meg a tábla. Azonnal fel is töltöttem a facebook-ra.


Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy nemcsak nekem, másoknak is kedvére való ez a móka, és jónéhány barátnőm is betársult árusként. Néhány nap múlva pedig egy levél várt a facebook-os levelesládámban. Az egyik női laptól kerestek meg: kijönnének fotózni és szeretnének készíteni egy interjút, mert érdekesnek találják a témát.
Egyre nagyobb lett a zsongás, egyre több "kacatot" ástunk elő, és közben hirdettük magunkat a facebook-on, helyi internetes csatornán, szórólapokat vittünk cukrászdába, iskolába, óvodába, kispiacra...

Ugyan azt nem tudtam, hogy milyen lesz majd a végkifejlet, de az előkészületekből megítélve egy jó kis csajos napra készültünk fel mindannyian. Éppen ezért igyekeztem mindent úgy alakítani, hogy a lehető legkevesebb dolog vonja majd el a figyelmemet. Így a gyerekek elmentek apával vidékre a nagyszülőkhöz horgászni (örök hálám érte!), viszont előtte ők is rákészültek a vásárra. Megbeszéltük, hogy ha összeszednek néhány játékot, amit én kiárusíthatok a kacatvásáron, hogy ezek után más gyerekek játszhassanak vele, akkor cserébe pénzt kapunk, amiből mindkettőjüknek veszünk majd valamit. És ők össze is szedték rendesen! Kisautót, "kinőtt könyveket", kistávcsövet, mikulásos szánt, autópályát, kismozdonyt, szőrmókokat... Persze voltak kisebb trükkök, mikor a másik kedvenc sakkészlete is majdnem bekerült a kupacba, de igyekeztem láthatatlanul irányítani a dolgot.


Aztán elérkezett a nagy nap. Mivel nem volt elég asztalunk, így a felújításból maradt régi ajtólapokat polcoltuk fel még régebbi thonett székekkel, hokedlikkel, ezek hiányában talicskával. És elkezdtünk kipakolni... A hely persze kevésnek bizonyult. Plédeket terítettünk a földre, de a kapura és a szegény szilvafára is jutott néhány csinosabb ruha.  Eleinte gyorsvágátban csaptunk le egymás kincseire, nagyüzemi módon ment a cserebere. Így jutottam hozzá egy gitárhoz, egy csodszép horgolt vállfához és egy szó szerint angyali gyűrűhöz!

Aztán hamarosan megérkeztek vásárlók is. Délelőtt és délután is volt egy nagy roham, a köztes időben pedig amolyan kertiparti hangulatban eszegettünk sütit, pogácsát, pizzát. Végül Irsai Olivért is kieresztettük a dugó szorításából.


Közben igencsak rákaptunk a garázsvásározás ízére. Remek dolog, tavasszal ismétlünk! Gazdát cseréltek ruhák, cipők, játékok, könyvek, újságok, apróbb bútorok és (részben helyben készült) csodaszép kézműves termékek is.





Míg a szülők nézelődtek és beszélgettek, addig a gyerkek olvasgattak, kipróbálták a játékokat, így segítettek nekik a választásban:-)
Volt, aki délelőtt és délután is járt nálunk, és akadt olyan is, aki ugyan futóbiciklin érkezett, de már az új rózsaszín csizmájához színben passzoló, rózsaszín küllős triciklin távozott.


Eredetileg 5 órára terveztük a kapuzárást, de csak 6-kor sikerült ezt magvalósítanunk. Mikor fél 7 körül végre lehuppantam a nappaliban a kanapéra, egy halk kiáltásra figyeltem fel. A hang a kerítés irányából jött: Kriszta, itthon vagy? Megvan még a fa építőkocka? És megvolt. És elvitték. Azt is! Úgy éreztem, nem is lehetne jobb befejezése egy ilyen napnak.

A papagáj mindent szemmel tartott a körtefáról.

Igazi garázsvásár hangulat
  
A buranoi csipkenapernyő is egy amolyan "első látásra szerelem"

Az én csodaszép horgolt fogasom

A gitár, ami a gyerekeket illeti (még nem is tudnak róla)

Az angyali gyűrű

Mindent egybevetve őrült jól sikerült a hirtelen jött ötletből született garázsvásárunk. És akár ez a mondat is lehetne ennek a postnak a vége, de mégsem. Ma egy újabb levél várt a postafiókomban... és így két nappal a garázsvásár után még gazdára talált egy pihepuha pléd is!

Ha szemet vetettél a gitárunkra, azt sajnos nem adhatom. Viszont, ha beleszerettél valamelyik kézműves portékába, akkor szívesen felfedem a lelőhelyeket! A horgolt fogasokért elég csak ide kattintanod.

Te bevállalnál egy garázsvásárt?

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.





8 megjegyzés:

Zelnice írta...

szuper!a XI. kerületbe a hétvégén mindenképp szeretnék kinézni, olyan jó hangulatúak a képek!

neuvirth írta...

A horgolt fogas készítőjét fedd fel légy szíves! Köszi!

Piros írta...

Nekem a csipke napernyőre fáj a fogam :)

Gabi a Kör-Kötő-Körből írta...

Kedves neuvirth!

A vállfákat én horgoltam, gyere el hozzám a Kör-Kötő-Kör blogra nézelődni!

Jó a cégér, Kriszta!

neuvirth írta...

Szia Gabi!

Egy emailt tudsz adni, mert nem találtam! Köszi!

Gabi a Kör-Kötő-Körből írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Réka írta...

Idetaláltam!!!!!Tadadadmmmmmm!!!
Tényleg szuper lett az angyalosgyürűskép!De a többi kép is igazán remek!

Ja és persze! SZupervolt a garázsvásr...na majd tavasszal a duplában:)!!!!

R

neuvirth írta...

köszi, megvan!:)