Családi munkamegosztás

Állítólag a mintacsaládokban tökéletesen működik a munkamegosztás. Bár én kétlem, hogy a nyomtatott betűk dimenzióján túl is léteznek ilyen blikfangos mintacsaládok... Ellenben van egy régi mondás, melyet viszont magaménak vallok: néha kell tudni hátat fordítani! Gondolok itt most például arra, mikor egy gyerek elkezd járni tanulni, és folyton esik-kel, sőt. Később az ebadta kölök még a lépcsőt is önállóan akaja használni, és akkor ne is beszéljünk a fáramászásról. Lássuk be, ezek a teljesen hétköznapi dolgok szülőként nem kis mértékben tolják ki stressztűrő szintünk határait.

Így volt ez most hétvégén nálunk is, bár mi már jócskán túl vagyuk az első lépések kezdeti nehézségein -mikor legkisebb pasi előbb tanult meg állni, mint ülni. Ennek okán nem egyszer kellett hunyorított szemmel, fogcsikorgatva végig néznem ahogy álltából egy szál deszkaként esik hanyatt, és koppan oltáribarominagyot a feje a parketten... Ellenben ahhoz a korhoz viszont pont most érkeztünk el, hogy meg kelljen tanulnia pótkerék nélkül biciklizni. (jegyzem meg, az a pótkerék szerintem csak arra jó, hogy a legkisebb göröngyön is felboruljon a mit sem sejtő gyermek) Szóval újra elérkeztünk egy olyan mérföldkőhöz, melynél tudni kéne hátat fordítani. Hát igen! De bevallom, nekem ez még mindig nehezen megy. Úgyhogy hátat fordítást segítő, rögtönzött családi munkamegosztásunk a következőképp alakult: nagypasi kiviszi kispasikat a térre, ahol is legkisebb pasit megtanítja két keréken tekerni, én pedig közben sütök egy isteni almás tortát, amivel egy órán belül utánuk megyek. Így fordítván hátat a borulásoknak és az azokat kísérő kisebb sérüléseknek.

Először is lássuk a tortát, aztán pedig a játszótéri fejleményeket.

10 dkg vajat egy bögre (2dl) cukorral habosra keverünk, majd hozzá zuttyintunk egy bögre lisztet, egy teáskanál szódabikarbónát és egy tojást, majd mindent jól összedolgozunk.

Ha már összeállt a tészta, akkor egy sütőpapírral bélelt tortaformába lapigatjuk.

5-7 almát gerezdekre vágunk és meghámozunk. (A magházát is ki kell venni.)

A gerezdeket belenyomkodjuk a tésztába. Szépen sorban vagy össze-vissza, kinek ahogy kedve tartja.

Végül az almahalommal borított tésztát 200 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig sütjük.

Közben egyszer, kb. tíz perc sütési idő után egy villával az almákat kicsit lejjebb tologathatjuk. De nem feltétlen szükséges, lemerülnek maguktól is.

Végül valami ilyen vagy ehhez hasonló tortát kapunk:-)

És most arról, ami a sütés után következett:

Még meleg volt a torta, mikor egy üveg szörp, néhány pohár és szalvéta társaságában a kosaramba raktam.

A játszótéren viszont -ahogy azt már az elmaradt telefonból is sejtettem- csak egy magányos bringa fogadott.

A ping pong asztalon gőzölgő torta szerencsére hamar oda csalogatta a vélt és valós bringabajnokokat!

És ahogy az ilyenkor lenni szokott: az almatorta sorsa perceken belül bevégeztetett.

S ekkor váratlanul -ráadásul a szemem előtt- kispasi is megtáltosodott! Először nagypasi tolta, tolta, terelgette...

Aztán néhány, még a profiknak is kijáró bemelegítő kör után úgy hasított, hogy -amint a kép is tükrözi- még a szemem is bepárásodott. Persze rutinos szülőkhöz méltó módon a sisakot naná hogy elfelejtettük a fejébe húzni.

Hát ennyit a hátat fordításról és egyéb trükkökről, amikről mi gyarló szülők azt hisszük, hogy túljárhatunk velük egy négyéves eszén. Hátat fordítani, neki? Aki alig tizenöt perc alatt olyan magabiztos uralmat szerzett a bringája felett, hogy azóta lehámozni is alig tudjuk róla. Neki, aki Villám McQueen-től kölcsönzött "Én, a sebesség...!" felkiáltással, mosolytól duzzadva rótta a köröket, és alig várta, hogy mindenkitől besöpörhesse az ifjú bajnoknak kijáró elismerést?!

Be kell látnom, tévedtem. Nemcsak hátat fordítani kell tudni, hanem néha szembe nézni is. Igen! Ezeket a boldog perceket kár lett volna kihagyni!

A történet így igaz és így kerek, de a hitelesség kedvéért azért még az is hozzá tartorik, hogy kispasi a nyarat futóbiciklin töltötte. De akinek nincs futóbiciklije, az se bánkódjon. Ráadásul nem is kell egyből rohanni érte. Elég néhány hétre leszerelni a pedált egy sima bringáról. Majd mikor már felhúzott lábbal is megy a gurulás, akkor szereljétek vissza a pedált, és kezdjétek sütni az almatortát.

Nektek milyen trükkök jöttek be a bringázásra? Vagy csak én parázok ennyire az esésektől?

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.