Az első torta

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én úgy gondoltam (egészen mostanáig!), hogy ha valaki indít egy blogot, akkor először mindenképpen valami nagyon ütős dolgot kell bevetnie. De mivel mindenkinek más az ütős, így én a nagy ütés helyett inkább egy örök klasszikust választok kezdésnek, a valahol mindig éppen aktuális: első szülinapi zsúrt.

Kisiskolás éveim kedvenc emlékei közé tartoznak az otthoni kakaó partik: habos kakaó és vajas kalács rogyásig! S bár messze nem biztos, hogy igazam van, én ettől függetlenül (és eltántoríthatatlanul) ezt mind a mai napig Anyukám zseniális találmányak tulajdonítom. Viszont azóta eltelt már jónéhány év, és ami a zsúrokat illeti kicsit kiszélesedett a paletta. Így talán érthető, hogy régi szép emlékek ide vagy oda, mint újdonsült szülők, mi is rögtön oda akartuk tenni magunkat Olivér első szülinapján. Ha már egyszer lemondtam az elektromos cumisüveg melegítőről és a koszos pelenkát pillanatok alatt légmentes csomagolású lókolbásszá alakító álomgépezetről, akkor már csak nem fogok lemondani egy igazi trendi szülinapi zsúrról. Pláne szegény gyereket nem hozhatjuk ilyen helyzetbe! Mert azt még valahogy csak megbocsájtja nekünk, hogy pelenkázó komód híján majd két és fél éven kersztül egy íróasztalon kellett tűrnie a pelenkacseréket, de hogy ne lobogozzúk ki a házat, azt már egyértelműen nem vállalhattuk be. Gondolom, megértesz!
Így más válsztásunk nem lévén, vendégeket hívtunk a nagy napra. És naná, hogy gyerkeket is! Na, jó, csak kettőt, egy 2 és egy 4 évest, de így legalább valóban volt némi értelme a felhajtásnak. Csillagos terítő, girland, színes tányér és színes pohár, bohócos szalvéta… épp csak a csákó maradt el! A sütőben háromféle ízben sült a pizza, az asztalon már ott gőzölgött a kecskesajtos-diós-baconos gomba, majd megérkezett a nap fénypontja (persze csak szegény Oli utánJ): A Szülinapi Torta.

Hát, rádobtam vagy 6 órát. És akkor az előzetesen a baráti körömben és az interneten végzett kutatásaimat még nem is számolom. Mert először is gyors körtelefont intéztem gyeses barátnőimhez, majd behatóan tanulmányoztam a világhálón fellelhető anyukák, gyermekorvosok és védőnők általi bejegyzéseket. Lehet, hogy itt vétettem el a dolgot, ugyanis minden fáma arról szólt, hogy nem mindegy ám, hogy milyen tortát kap egy egyéves gyerek. Hiszen még nem ehet tojást!!! Meg ezt sem, meg azt sem, meg amazt sem… Nálam ugyan első számú alapelv, hogy a szülinapi torta csak házilag készülhet, na de ezek után miből, hogyan??? Fel volt adva a lecke rendesen. S mikor már kezdtem egészen becsavarodni az egyre cifrább, tojás és még sok egyéb alapkellék nélküli tortától, akkor hirtelen elszállt a fejemből az egyéves lesz a gyerek, rózsaszín örömmámorban lebegek és agyilag beszámíthatatlan vagyok állapot, s józan paraszti ésszel csak annyit kérdeztem magamtól: és ha elmúlt egyéves, akkor már ehet? Szóval, akár másnap is? Akkor aznap is fog! Majd gyorsan nekiláttam 8 tojásból piskótát sütni...

Az első torta: 8 tojás, 70 dkg túró, 1 doboz tejföl, némi friss gyümölcs és az éj leple alatt főzött baracklekvár. 

Ha van kedved a szülinapi témát tovább feszegetni, akkor tarts velem. Hamarosan egy-egy témapartit is részletesen leírok.

És a második, ami messze nem a legjobb ...azért felismerhető

Egy újabb első, immár gesztenyéből. Ádi nem is ette meg! Viszont azóta tudom, hogy hiába mindenevő egy egyéves gyerek, neki a gesztenyetorta még nem minden...

 Aztán az első marcipános

Egy újabb marcipános. Itt már érezhetően javult a részidőm a marcipán színezésénél és nyújtásánál. Az előző tortánál még egy fél éjszakát bíbelődtem vele. De megérte!

 

Ahoj, kalandra fel!

Nemcsak tortát, felismerhető figurákat is készítek.

Cukrászi pályámhoz innen már sima az út. A végtelenbe és tovább!

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.