2011. december 12., hétfő

Én elmentem a vásárba fél pénzzel...

És tényleg! És jó volt! És nagyon!
Persze már az előkészületek is felspanoltak épp eléggé, így szinte borítékolva volt, hogy még ha nem is adok el semmit, akkor is ott a helyem a Wekerlei Karácsonyi Kézműves Vásáron. Mióta gyerekeim vannak valahogy soha, semmire nem jut időm... blablablablabla. De gondolom, ezzel ti is pont így vagytok. Szerencsére én már kifejlesztettem erre egy túlélési technikát, és megtanultam a sodródás helyett inkább szemben úszni az árral. És persze félkézzel, hogy a másikkal tehessem a dolgom! Vagyis a nap 24 órájából bármikor tudok legalább 32-t varázsolni. Ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy nem fekszem le aznap éjszaka aludni :-)  (Jegyzem meg, sokszor még ez a 32 sem elég, így további varázsötleteket szívesen fogadok!)

Szóval a felspanolódás oka, hogy még fiatal hamvasbarack koromban egy textilművész lánnyal nagyon sokat jártam különböző kirakodóvásárokba. Kalákában nyomtuk az ipart, s mivel én napközben tanultam -majd később, dolgoztam-, így neki köszönhetően fejlesztettem ki a "ha nem fekszem ma le sem vagyok holnap zombi" technikát. Ő gyönyörű szép falvédőket, párnákat, kabátokat, tarisznyákat szőtt gyapjúból, én pedig sodortam  a gyapjút, elkötöztem a felvetőfonalat, eldolgoztam majd összeállítottam a meseszép és pihepuha cuccosokat. Közben megszerettem a rózsaszirom teát, és nem utolsó sorban volt szerencsém tetstközelből ismeretséget és jó barátságot kötni egy már akkor is 80 éves szövőszékkel.  S hogy szavam ne feledjem, megszerettem a karácsonyi vásárok utánozhatatlan hangulatát.

Persze ez akkor volt, most meg most van. Így ismervén és felmérvén a helyzetem, nem voltak most túl nagyratörő terveim. Viszont hacsak amolyan kismamásan is, de valamit csak össze kellet bütykölnöm, hogy ott lehessek. Nem is beszélve arról, hogy Antónia barátnőmnek megígértem, ketten árulunk egy asztalon.

Így történt, hogy míg a három pasi odafönt aludt, én egyszerre olvasztottam-hűtöttem a csokoládét és szabtam-varrtam a karácsonyfákat és szaloncukrokat.

Gőz fölött olvad a csokoládé a narancsos-étcsokis sütibabákhoz.

Eközben vígan ki lehet szabni néhány karácsonyfát és szaloncukrot.

Hogy milyen anyagból? Nem nagyon találtam megfelelőt, végül a turiban lőttem egy isteni arany kosztümöt :-)

Majd elfelejtettem. Még délután készítettem néhány újságpapíros, ezüst glitteres gömböt. Azért azzal már napközben is tisztában voltam, minden még nekem sem fog beleférni egy éjszakába. Könyvmolyoknak (is) tökéletes ajándék. Az ÉS pedig bocsássa meg bűneimet!

Itt pedig már újra éjszaka van. Készülnek az első sütibabák. Az utolsó adagot reggel 4:50-kor tettem be a hűtőbe. És még hátra volt a csomagolásuk. Azt márt csak délelőttre vállaltam be, kiájultam 5-kor!

A reggel fél 8-as "megérkezett a helikopter, leszállás, prrrr" ébresztő először kissé sokkolt, aztán hálát adtam Ádinak, hogy mégsem alszom át a sütibaba csomogolás felejthető kategóriás pillanatait. Eddig is utáltam a celofánt, de mibe lehet becsomagolni 40 db csoki sütibabát, ha nincs éppen 40, pont méretes sütidobozod? Márpedig nekem nem volt. Tehát celofánba! Aztán hipphopp délután 2 óra lett, és indult a vásár!

A kincseim és a fősegéderő. Aki serényen árult,

és intézte a pénzügyeinket. Aztán angolosan távozott egy óvatlan pillanatban a kassza egy kisebb részével a zsebében, és vett magának chilis karamell krémet. Mit mondjak, van ízlése!

Sütibabák és ÉS-es gömbök. Már ami maradt belőlük.

Arany pamut harangok, karácsonyfák és csipkés szaloncukrok. És persze a karácsonyfának fahéjból készült a törzse. Nemcsak az íze illata kedvéért. Lehetnek karácsonyfa díszek, egy kis cédulával ajándékkisérők, vagy akár a terített asztalon is a tányérba lehet tenni ajándék ültetőkártyaként.  Ahogy a gömböket is.

Karton rénszarvasok és csokinyalóka.

Egy közeli a gömbökről.

Ezek pedig már Antónia csodái. Gyűrűk, nyakláncok, kitűzők,

és újabb és újabb mesebeli nyakláncok.

Erről a csodáról szintén nem tudtam kihagyni egy közelit. Ugye érthető?!

Nos, hát kb. ennyi. Véget ért a vásári beszámoló. Tyúkot ugyan nem vettem, de elfogyott a fél pénzem. Néhány igazán igényes és csodaszép kézműves portéka közt megesik az ilyesmi a legjobb helyeken is.
  
Kipakolás közben itthon még rájöttem, hogy a maradék díszekből tudok egy tortát készíteni. Nem is rossz. Karácsonykor mindenki választhat majd belőle egy szeletet. Igazán diétás desszert!

És még valami. Azért van ám abban bőven jó -a fentieken túl is-, ha kimarad egy éjszakai alvás. Például legnagyobb pasi másnap isteni tűzdelt őzgerincet készített vacsorára. Mondván, én csak pihengessek.
  
 Ezek után mit gondoltok, megérte kihagyni az alvást?
  
Láthatjátok, apróságokat, de kedves és mutatós dolgokat készítettem. Bátran álljatok neki, ha van egy kis időtök! A vásári mérleget megvonva pedig csak annyit mondhatok: elég sokat eladtam belőlük, de szerencsére elég maradt ahhoz is, hogy továbbra is gyönyörködhessek bennük, illetve elajándékozzak majd néhányat az ünnepek alatt.

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.



5 megjegyzés:

Ancsa írta...

Ezek gyönyörűek lettek! Szívesen elolvasnám a részletes készítési leírásukat! Melyik a legegyszerűbb, kevésbé időigényes? Nekem két kicsi gyerkőcöm van, szintén csak éjjel esélyes bármit csinálni:)

Névtelen írta...

Mi az a karifa?????? Nincs rá tisztességesebb szó??
Amúgy gyönyörü minden, tényleg nagyon szépek, ügyes vagy!

krisztallinn írta...

Ancsa! Szerintem ez mind egyszerű, nyugodtam kezdj neki bármelyiknek. A karácsonyfák sima háromszög alakból vannak kivágva, kifordítva összevarrva, de úgy, közben a kötözője/lógatója is bele van varrva. Először csak a két szárát varrd össze, aztán fordítsd ki, tömd ki, ragaszd bele a fahéjat törzsnek, és az alját már kézzel kell bevarrni. A harang ugyanígy készült, csak fahéj nélkül. És mikor teljesen bevarrtam az alját, akkor utána varrtam rá a kiscsengőt.
A szaloncukor egy téglalap alakú anyagból készült. Először a csipkét kell a két oldalára felvarrni, aztán a hosszanti oldal mentén kifordítva összevarrni. Kitömni, a két száránál elkötözni, és kész is.
A csoki szilikonos formába öntve készült. Gőz fölött kell felmelegíteni a csokit, és utána belekanalazni. Ha már kicsit meghült, utána beteheted a hűtőbe, hogy hamarabb megdermedjen. Kicsit macerás, de szép a végeredmény. A bömgökhöz pedig bármilyen régi kiszuperált gömb jó. Dekupázs ragasztóval tettem rá az előre fölvágott újságdarabkákat.

krisztallinn írta...

Karifát mindjárt javítom. Te már a második vagy ma, akinek ez így nem tetszett túlságosan, és be kell látnom, igazatok van. Szóval hamarosan karácsonyfát olvashatsz helyette :-)
És örülök, hogy tetszenek!

Ancsa írta...

Köszönöm a segítséget! A ház urának kérésére elsőként a csokibaba kerül kipróbálásra:) Mily meglepő a választása, nemde?:)