2012. január 24., kedd

Rózsavirág uzsonnára

A hétvégék azért jók nagyon, mert olyankor lehet egy kicsit lustálkodni. Kényelmesen, komótosan ébredezni, a kispasikkal az ágyban nagyokat játszani (sőt, még tévézni is, vessetek meg érte :-), és szinte szigorúan kötelező pizsamában reggelizni. (Nagypasi ez utóbbival nem teljesen ért egyet.) Aztán lehet még mindenféle oviba beérni, edzésre indulni, ovi vége időkorlátok nélkül kedvünkre jönni-menni vagy éppen csak élvezni, hogy sehova sem kell menni. Ismerős? Ugye!

Na, pont egy ilyen hétvégén jutott eszembe még decemberben, hogy uzsonnára valami kis fincsit kéne enni. Fincsit, de nem túl macerásat. Valami langyosat, édeset, amitől senkinek sem lesz ellenére, ha az illata belengi a lakást, és aminek az íze passzol az éppen készülő teához.

 
És persze a tea, az csipkebogyó és hársfa keveréke.

Mert könnyű dolga van annak, akinek a háza előtt két hársfa is áll, ráadásul az anyukájától minden évben kap egy kisebb zsák csipkebogyót.

Szóval, ehhez a teához gondoltam valami kis uzsonnát készíteni, miközben hatalmas kártyapartikat nyomtunk a szőnyegen. Jóháziasszony ilyenkor sebtiben deszkáért nyúl, tálat ránt, tojást tör és lisztet kever... Úgy látszik, én a rosszabbak közé tartozom. Kirátottam a fagyasztóból egy doboz levelestésztát, és míg a jóháziasszony a tésztát gyúrja-nyújtja-hajtogatja, addig inkább játszottam még két menetet kispasik legnagyobb örömére az Uno-val. Majd miután porrá vertek, kivontam magam a további küzdelemből egy "sütök valamit uzsira" végszóval.

Hogy tetszik? Elárulom, hogyan készült!

Míg felenged a tészta, addig vesztek két kört Uno-n, majd hat-nyolc szem almát jól megmosok, félbevágok, magházát kikaparom. Aztán vékony, de tényleg vékony szeletekre felvágom. Kb. 1-1,5 mm-esekre.

A tésztát fahéjas procukorral megszóróm és ujjnyi, kb. két centis csíkokra vágom.

Közben a felszeletelt almát fél percre bedobom a mikróba, hogy hajlítható legyen. Ezt most komolyan mondom:-) Mert fel kell majd tekerni a tésztával együtt. Ha fél perc nem elég neki, akkor még pár másodpercig újra. De nem szabad péppé puhítani, mert akkor nem lehet majd feltekerni. Csak kenni :-)

Így készülnek a rózsák. Nagyon fontos: balról jobbra rakni az almát,

és ellenkezőleg, jobbról balra tekerni fel a tésztát.

Valahogy így fog majd kinézni.

Aztán irány az előmelegített sütő, ahol 180 fokon 20 perc alatt készül el a virágoskert. A légkeverést ne tegyétek rá, mert megégeti az alma héját -ahogy tette nekem is.

Sütés után még megszórom fahéjas porcukorral.

És már mehetek is vissza kártyázni. Persze előbb megalkotom az új játékszabályt. A vesztes minden körben ehet egy sütit vígaszdíj gyanánt :-)

Ezzel a szabállyal még a behisztizős gyerekeknek sem lesz gond, ha épp veszítenek egy partit. Mit gondoltok, elég liberális eszköz ez a rózsavirág a nem lehetsz mindig nyertes elfogadtatására?
Csak győzzük sütni :-)

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.



Inspiráció innen merítve.



2 megjegyzés:

Amy's írta...

Oriasi otlet :) Nagyon szuper dolgokat keszitesz

krisztallinn írta...

Örülök, hogy tetszik! Próbáld ki, neked is sikerülni fog. ...és megnéztem, gyönyörűek az ékszereid :-)