2012. január 26., csütörtök

Tízperces sajttorta

Attól tartok, ez nem pont az a sajttorta lesz, amire számítotok, de remélem, azért senkinek sem fog csalódást okozni.Viszont akinek mégis, annak enyhítse bánatát majd a csattanó!


Nem igazán volt ma ez az én napom. Reggel négy óta fent vagyok, egész nap más történt, mint amit terveztem, és elég sűrűre sikeredett a délután is. Ráadásul Gabinak ma van a születésnapja. (Aki olvasta a garázsvásáros posztot, annak elég annyit mondanom, ő álmodta meg és gyártja a csodaszép horgolt fogasokat. Aki nem, annak meg klikk ide, mert nemcsak fogasban utazik!)

Délután öt helyett sikerült kispasikkal este fél hétre hazaérnünk. Ovi után eltöltöttünk egy fölösleges tíz percet a gyógyszertárban, aztán közel ötvenet -egy receptre várva- az orvosál, majd néhányat újból a gyógyszertárban, végül jól megérdemelt szemcseppünkkel a zsebünkben elmentünk bevásárolni. Mikor hazaértünk, kispasiknak sikerült egy pogácsából legalább két pogácsányi morzsát produkálni (soha nem fogok rájönni a titok nyitjára!), nekem pedig sikerült rájönnöm, hogy ha kilencre oda akarok érni a Traceyékénél tartandó Gabiszülinapira, akkor fél órám van készíteni valamit. Így született meg a tízperces sajttorta. 

Elővettem a kedvenc és egyben egyetlen tortaformám,

kicseréltem benne a betétet, és kibéleltem tortapapírral. Hamáregyszertorta!

Aztán gyorsan leszemeztük, megmostuk és megszárítottuk kispasikkal a szőlőt.

Felvágtam kétféle Camembert sajtot, egy kevésbé és egy jobban érettet.

A szőlőt és néhány marék diót kispasik beleszórták a tortaformába, én meg közéjük ültettem a sajtokat.

Mivel a szemem már kissé kopogott az éhségtől, így rakosgatás közben egy kisebb adagot az érettebből félretoltam magamnak, és befaltam. Bocs, Gabi!

Aztán az újrahasznosítás jegyében előástam a karácsonyi tűzoltóautó rögzítőzsinegét, és egy majd elfogyott csomagolópapír kartonhengerét. No meg egy nyári esküvő kapcsán megmaradt organza szalagot. 

A kartonból kis kísérőtáblát vágtam, a zsineget és a szalagot a tortaformára kötöttem, és ezzel el is telt a tortakészítés tíz perce.

Hát ilyen lett! Még jó, hogy közben falatoztam, mert különben bajban lettem volna indulásig:-)

Aztán ahogyan az lenni szokott, kosárkámba raktam a tortát, és elindultam, hogy felköszöntsem vele Gabit. A történet itt véget is érne, ha... Ugye mondtam már, hogy ez nem volt az én napom?! A történet így folytatódik: kosárkámba raktam a tortát, elindultam vele Traceyékhez. Útközben még váratlanul összefutottam Ritával, akitől sietősen búcsúztam, mert nem illik tizenöt percnél többet késni egy szülinapi buliból. Aztán megérkeztem, becsengettem, és már az ajtó előtt állva valami rosszat sejtettem. Háááát igen, hiába voltam késében, mégis túl hamar érkeztem. Úgy két nappal hamarabb a kelleténél:-) De sebaj, nevettünk egy jót, ráadásul ittam egy isteni kókuszos-narancsos teát, aztán hazabattyogtam a tortával.

Itthon levezetésként töltöttem magamnak egy pohár pezsgőt. Amit míg ezt a posztot írom, sikerült felborítanom... Éjfél múlt öt perccel. Talán már tölthetek helyette másikat. Tegnap volt egy rossz napom:-) Egészségedre, és boldog születésnapot, Gabi!

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.

3 megjegyzés:

Gabi a Kör-Kötő-Körből írta...

Ez annyira kerek és csodálatos történet... köszönöm, hogy része lehettem! A közepénél izgultam, hogy ugye nem mentél oda tegnap 9-re... de odamenetél... de legalább a tea finom volt. Ugye holnap is jössz?
Nagyon. Nagyon köszönöm a kedves, különleges, megismételhetetlen megemlékezést!

...és szerencsésebb napokat!:-))))

krisztallinn írta...

:-)
A péntek sajnos nem biztos, hogy összejön, de ma még igyekszem leszállítani a tortát:-)

Gubo23 írta...

Ez nagyon fincsinek tűnik ^^ hmmm:)))nyami !