Nagyinak lenni jó! Bár előttem még elég hosszú út áll a nagyiságig, előző kijelentésemben mégis teljesen biztos vagyok. Hogy miért? Mert a nagyik már nem rohannak, nem idegeskednek, ők már nem akarnak karriert építeni, mindenáron megfelelni vagy önmegvalósítani... ezen már rég túl vannak. Vagy tesznek az egészre... Így ők már csak nyugodtan éldegélnek, csendben, mosolyogva szemlélődnek, és van idejük mindenre. Legfőként arra, hogy örüljenek! Mondjuk most éppen egy kedves karácsonyi ajándéknak, amit majd könnyes szemmel nézegetnek és büszkén mutogatnak: az unokámtól kaptam.
A
kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond-hoz még nem tudok érdemben hozzászólni, viszont a
kis gyerek kis kéz-hez már igen. Mert ez a kis kéz -vagy láb- éppen elfér egy átlagos méretű karácsonyfadíszen.
Kend be a tenyerét vagy a talpát valamilyen iskolai ragasztóval, nyomd rá a díszre, aztán gyors kézmosás, és jöhet a glitter. A dísz túloldalára pedig ne feljtsd el felírni az évszámot! (Ha szintén a gliterrel szeretnéd, akkor fessed fel ragasztós ecsettel a dátumot.)
Ha a ragasztó helyett festéket használsz, akkor glitter nélkül is tökéletes lesz a mű :-)
Bánkódni azoknak sincs okuk, akinek már túl nagyok a gyerekei az előző ajándékokhoz. Ők készíthetnek ujjlenyomat szarvasos díszeket.
És akkor most jöjjenek a "nagylábonélők" további lehetőségei:
Táncoló hóemberek a testvér-talpacskákból.
Karácsonyfa, melyhez akár minden lábujjat különböző színűre is festhettek. (Az ilyen, többszínű képeknél egyszerre kell felkenni az összes színt.)
Egy kedves pingvin, szintén talpacskából.
És egy egészen művészi pillangós alkotás, ami leginkább a kislány talpakat illeti-ihleti meg.
De a kislányok szerintem örömmel választják ezt a kis balerinát vagy akár az angyalt is. A lényeg úgyis a maszatolásban rejlik.
Legalább ilyen maszatolós és kedves ajándék egy közös családi tenyérlenyomat is, amit esetleg évenkét meg is lehet ismételni, dokumentálandó az évek múlását :-)
Akik pedig ügyesen bánnak már az ollóval, azok választhatják a festék nélküli verziót. Itt a maszatolás ugyen elmarad, de így is teljes lesz a siker!
És ráadásként a heti kedvencem. Ezt már sokan ismeritek, de nekem annyira szép, egyszerű és ünnepi is egyben, hogy nem tudtam kihagyni. Az ágakat ragaszthatjátok vászonra, de akár egy képkeretbe is, amiből kivettétek az üveget. Biztos vagyok benne, hogy másokat is elbűvöl majd, nemcsak engem.
Azt mondod, megfeledkeztem a nagypapákról? Á, dehogy. Csupán arról van szó, hogy az ilyesfajta kincsekhez ők nem nagyon értenek. Ezekhez nagyinak kell lenni :-)
Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a
Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.
(fotók: pinterest)
