Horgolt húsvéti tojások

Nekem sajnos nem sikerült megtanulnom rendesen horgolni. Most bánom is ezt, nem is kicsit, mert annyira jópofák ezek a tojások. Ráadásul, ha használt újságot fomáztok meg tojás formára, és azt horgoljátok körbe, akkor túl azon, hogy tehettek egy pipát az újrahasznosítás mellé, még a levélládát állandóan elárasztó papírhegyktől is megszabadultok. És nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy ezek a tojások törhetetlenek lesznek:-)





Aki tud horgolni, annak néhány perc csak elkészíteni őket. Aki meg nem tud -és ugye én ezt a tábort erősítem-, az sajnos kikerekedett szemmel sóvároghat utánuk továbbra is. Vaaaagy, itt az alkalom, hogy egy újabb próbát tegyek eddigi sikertelein próbálkozásaim és egyben önmagam felülmúlásásra? :-) Lehet, miért is ne! Velem tartotok?

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.

képek innen
horgolási leírás itt

A farsangi ló esete a gyapjúzoknival

Épp hogy véget értek a tömény zabálásokat követelő ünnepek, máris jön egy újabb. Nálunk mindig hatalmas zsongás övezi a farsangi időszakot. Talán azért, mert ezek a mi almáink tényleg elég közel estek a fáikhoz! Naponta rukkolnak elő újabb és újabb ötletekkel, hogy minek is ötözzenek be a jelmezbálon.

Még gyermektelen múltamban, amennyire vissza tudok rá emlékezni -ÉS MOST IS!- ilyentájt már alig vártam, hogy én is álarcot ölthessek. Szintén gyermektelen barátnőimmel évről-évre rendszeres látogatói voltunk a Velencei Karneválnak. Általában nem cifráztuk túl a dolgot, befizettünk egy 3-4 napos buszos útra, és csak annyi cumót vittünk magunkkal, ami egy kisebb kézitáskában is kényelmesen elfér -az álarcunk mellett! No meg egy laposüveget, számolván a buszos út és a februári időjárás kiszámítható kellemetlenségeivel. Az utazás minden évben az inkább kihagynám kategóriát képviselte, ellenben az néhány nap a karneváli forgatagban mindenért kárpótolt minket. Olyan energiatöltettel érkeztünk haza -a grappa szállítmányokról nem is szólva-, amitől simán fél méterrel a föld fölött járkáltunk tavaszig. OK, lehet, hogy én kissé elfogult vagyok, de számomra Velence karnevál nélkül is maga a csoda. Egy ékszerdoboz, ami mindig elkápráztat a múltjával, a jelenével, a színeivel, az illatával, az ízeivel, utánozhatatlan önmagával...

Na jó, még mielőtt karneváli beszámolóba fordulna a farsangi ló esete, gyorsan meghúzom a gyeplőt, és visszakanyarintom a paripát a gyapjúzoknihoz.

A szükséges kellékek: egy fél pár zokni, töltet, fonal a sörényhez és a szájhoz, valamilyen fülnek való pamut vagy filc (akár egy kinyúlt, kiszakadt póló is megteszi), egy darab bot, ragasztópisztoly, tű és cérna, horgolótű, esetleg két gomb.

Tömjétek ki a zoknit, és ideiglenesen kössétek be az alját, míg el nem készül véglegesen a fejrész.

Horgoljatok egy szájnak való darabkát a fonalból és kettő kisebb darabkát az orrának, majd varrjátok föl a zoknira. Az ügyesebbek egyből rá is horgolhatják.

Varrjatok vagy ragasszatok fel két szemet.  De készülhetnek a szemek két gombból is. Akkor viszont kitömés előtt érdemes már felvarrni!

A zokni sarkánál a fonalból készítsétek el a ló sörényét.

Igazgassátok el a sörényét és varrjátok vagy ragasszátok fel a saroknál a füleket.

Most óvatosan bontsátok ki az ideiglenes elkötözést a zokni alján, dugjátok bele a botot, és jó erősen kössétek össze a fonallal. Érdemes a bot végét egy kicsit beragasztózni, mert így a bot a töltethez és a zoknihoz is hozzáragad, és biztos nem fog kicsúszni.

Legvégül pedig a fonalból készítsétek el a gyeplőt, amit a bothoz kell kötözni.

És íme, a lovarda! Indulhat a seriff vagy a cowboy a jelmezbálba, esetleg a szülinapi western party vagy akár a lóverseny.

Biztos észrevettétek, kicsit lelassultam az ünnepek alatt. Na persze, mert főként a közös programokra, a nagy játékokra és a nagy zabálásokra koncentráltam. De most ezzel a poszttal szeretném megköszönni Mindannyiótoknak, hogy ezt a féléves blogot mára már közel HÉTSZÁZAN olvassátok, s hogy egyre több visszajelzést, fényképet a saját alkotásaitókról és ötletet is kapok tőletek. Remélem, idén sem lesz ez másként! Én igyekezni fogok:-)

Ajánlom ezt a posztot:

- Mindenkinek, akinek akad egy szabad órája és legalább fél pár használaton kívüli zoknija.
-Traceynek, a tavaszi Zöld Szombat télbúcsúztató-tavaszváró programjaként.

- Antóniának, mert már övé a csodaszép buranoi csipkenapernyőm, amibe az egyik karneváli turném alatt sikerült beleszerelmesednem.

- Állandó karneváli útitársaimnak: Szilvinek, Kicsibének, Andinak és Fannynak. Azaz gyermekes és gyermektelen barátnőimnek. Előbbikenek, mert úgy érzem éppen elég nagyok már a gyerekeink és elég rutinosak már az apukák is ahhoz, hogy négy napot nélkülünk tomboljanak. Utóbbiaknak pedig, mert mostanában ritkán sikerül összefutnunk, és ha nekik is lesz gyerekük, akkor még ritkábban fog. Csajok, újra itt az ideje a csomagolásnak!
-No és azon barátnőimnek is, akik újonnan szeretnének csatlakozni a szigorúan pasimentes velencei rekreációs túránkhoz.

-És vegül, de nem utolsósorban a volt pasimnak, aki mára már a férjem és almáink fája, és aki tisztában van vele, mit tud kihozni egy nőből, ha kipiheni magát:-)

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.

(forrás)

Karácsonyfát mindehova!

Nem írok most hosszú posztot, inkább amolyan kis karácsonyi díszítgetős-lapozgatós lesz ez csak, mert két beteg gyerek kering körülöttem. Találtam néhány könnyen megvalósítható ötletet arra, hogy öltöztethetitek ünneplőbe a lakás minden részét pillanatok alatt úgy, hogy közben az egész egy jópofa játék legyen a gyerekeknek.
Jó nézelődést!

Újságpapíros, egy kis arany sprayfestékkel megbolondítva. Tekerjetek tölcsér alakot az újságpapírból és lentről fölfelé kezdjétek ráragasztani a fára.

Csomagolópapírra rajzolva, izzósorral kombinálva, héhány dísszel vagy akár azok nélkül.

Akár az erdőben. Szép terítési ötlet.

Egyszerűen csak körbe van tekerve rajta a zsák.

Ha nincs, akkor akár egy kúpot elég betekerni fonallal.

Hajtogassatok különböző hosszúságú legyezőket és máris kész ez a vidám karácsonyfa.

Minimalista alkotás szalagból és rajzszögből. A csomagolópapíros párja is lehetne :-)

Cukorkák kúpra ragasztva. Akár egy nárcisz is lehetne.

Tobozból, szintén egy nagyobb kúpra ragasztva készült ez a téli csoda.

 

Van otthon muffin papírotok? Akkor ezt ki ne hagyjátok!

Kislányszobák romantikus pamutkarácsonyfája.

Ez pedig egy egészen elegáns darab papírból. Elfogadnám bármikor!

Már csak a manók hiányoznak a képről!

Újságpapírból, cikcakk ollóval, kicsi csákók egymáson. Jól mutatna az újságpapíros gömbjeim közelében.

Rajzoljátok körbe a tenyereteket, és ragasszátok őket egymásra.

Pamut fenyőerdő dugótalpon.

És végül egy igazán borbarát karácsonyfa.

Remélem sikerült kedvetekre valót találni! Belefogtok valamelyik elkészítésébe? Ha igen, küldjetek egy képet!

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.

(forrás)

Én elmentem a vásárba fél pénzzel...

És tényleg! És jó volt! És nagyon!

Persze már az előkészületek is felspanoltak épp eléggé, így szinte borítékolva volt, hogy még ha nem is adok el semmit, akkor is ott a helyem a Wekerlei Karácsonyi Kézműves Vásáron. Mióta gyerekeim vannak valahogy soha, semmire nem jut időm... blablablablabla. De gondolom, ezzel ti is pont így vagytok. Szerencsére én már kifejlesztettem erre egy túlélési technikát, és megtanultam a sodródás helyett inkább szemben úszni az árral. És persze félkézzel, hogy a másikkal tehessem a dolgom! Vagyis a nap 24 órájából bármikor tudok legalább 32-t varázsolni. Ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy nem fekszem le aznap éjszaka aludni :-)  (Jegyzem meg, sokszor még ez a 32 sem elég, így további varázsötleteket szívesen fogadok!)

Szóval a felspanolódás oka, hogy még fiatal hamvasbarack koromban egy textilművész lánnyal nagyon sokat jártam különböző kirakodóvásárokba. Kalákában nyomtuk az ipart, s mivel én napközben tanultam -majd később, dolgoztam-, így neki köszönhetően fejlesztettem ki a "ha nem fekszem ma le sem vagyok holnap zombi" technikát. Ő gyönyörű szép falvédőket, párnákat, kabátokat, tarisznyákat szőtt gyapjúból, én pedig sodortam  a gyapjút, elkötöztem a felvetőfonalat, eldolgoztam majd összeállítottam a meseszép és pihepuha cuccosokat. Közben megszerettem a rózsaszirom teát, és nem utolsó sorban volt szerencsém tetstközelből ismeretséget és jó barátságot kötni egy már akkor is 80 éves szövőszékkel.  S hogy szavam ne feledjem, megszerettem a karácsonyi vásárok utánozhatatlan hangulatát.

Persze ez akkor volt, most meg most van. Így ismervén és felmérvén a helyzetem, nem voltak most túl nagyratörő terveim. Viszont hacsak amolyan kismamásan is, de valamit csak össze kellet bütykölnöm, hogy ott lehessek. Nem is beszélve arról, hogy Antónia barátnőmnek megígértem, ketten árulunk egy asztalon.

Így történt, hogy míg a három pasi odafönt aludt, én egyszerre olvasztottam-hűtöttem a csokoládét és szabtam-varrtam a karácsonyfákat és szaloncukrokat.

Gőz fölött olvad a csokoládé a narancsos-étcsokis sütibabákhoz.

Eközben vígan ki lehet szabni néhány karácsonyfát és szaloncukrot.

Hogy milyen anyagból? Nem nagyon találtam megfelelőt, végül a turiban lőttem egy isteni arany kosztümöt :-)

Majd elfelejtettem. Még délután készítettem néhány újságpapíros, ezüst glitteres gömböt. Azért azzal már napközben is tisztában voltam, minden még nekem sem fog beleférni egy éjszakába. Könyvmolyoknak (is) tökéletes ajándék. Az ÉS pedig bocsássa meg bűneimet!

Itt pedig már újra éjszaka van. Készülnek az első sütibabák. Az utolsó adagot reggel 4:50-kor tettem be a hűtőbe. És még hátra volt a csomagolásuk. Azt márt csak délelőttre vállaltam be, kiájultam 5-kor!

A reggel fél 8-as "megérkezett a helikopter, leszállás, prrrr" ébresztő először kissé sokkolt, aztán hálát adtam Ádinak, hogy mégsem alszom át a sütibaba csomogolás felejthető kategóriás pillanatait. Eddig is utáltam a celofánt, de mibe lehet becsomagolni 40 db csoki sütibabát, ha nincs éppen 40, pont méretes sütidobozod? Márpedig nekem nem volt. Tehát celofánba! Aztán hipphopp délután 2 óra lett, és indult a vásár!

A kincseim és a fősegéderő. Aki serényen árult,

és intézte a pénzügyeinket. Aztán angolosan távozott egy óvatlan pillanatban a kassza egy kisebb részével a zsebében, és vett magának chilis karamell krémet. Mit mondjak, van ízlése!

Sütibabák és ÉS-es gömbök. Már ami maradt belőlük.

Arany pamut harangok, karácsonyfák és csipkés szaloncukrok. És persze a karácsonyfának fahéjból készült a törzse. Nemcsak az íze illata kedvéért. Lehetnek karácsonyfa díszek, egy kis cédulával ajándékkisérők, vagy akár a terített asztalon is a tányérba lehet tenni ajándék ültetőkártyaként.  Ahogy a gömböket is.

Karton rénszarvasok és csokinyalóka.

Egy közeli a gömbökről.

Ezek pedig már Antónia csodái. Gyűrűk, nyakláncok, kitűzők,

és újabb és újabb mesebeli nyakláncok.

Erről a csodáról szintén nem tudtam kihagyni egy közelit. Ugye érthető?!

Nos, hát kb. ennyi. Véget ért a vásári beszámoló. Tyúkot ugyan nem vettem, de elfogyott a fél pénzem. Néhány igazán igényes és csodaszép kézműves portéka közt megesik az ilyesmi a legjobb helyeken is.

  

Kipakolás közben itthon még rájöttem, hogy a maradék díszekből tudok egy tortát készíteni. Nem is rossz. Karácsonykor mindenki választhat majd belőle egy szeletet. Igazán diétás desszert!

És még valami. Azért van ám abban bőven jó -a fentieken túl is-, ha kimarad egy éjszakai alvás. Például legnagyobb pasi másnap isteni tűzdelt őzgerincet készített vacsorára. Mondván, én csak pihengessek.

  

 Ezek után mit gondoltok, megérte kihagyni az alvást?

  

Láthatjátok, apróságokat, de kedves és mutatós dolgokat készítettem. Bátran álljatok neki, ha van egy kis időtök! A vásári mérleget megvonva pedig csak annyit mondhatok: elég sokat eladtam belőlük, de szerencsére elég maradt ahhoz is, hogy továbbra is gyönyörködhessek bennük, illetve elajándékozzak majd néhányat az ünnepek alatt.

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.

Hóembert ajándékba? Igen!

Furán hangzik, mi? Pedig komolyan gondoltam. Nagyoniskomolyanám! Bárki adhat hómebert ajándékba ezen a Karácsonyon. Méghozzá így:

Varrj egy fehér zsákot. Arra két nagyobb fekete gombot szemnek, és néhány kisebbet mosolygós szénszájnak. (A nagyobb gyerekek akár egyedül is megpróbálkozhatnak ezzel. A kisebbek pedig varrás helyett inkább ragasszák fel a gombokat.) Szükség lesz még egy kis narancssárga anyagra répaorrnak, és ezzel az első és egyben legfontosabb lépéssel készen is vagytok. Innentől kezdve már tényleg gyerekjáték az egész.


Mert most jön a varázslat. Keress egy hóemberhez illő fejfedőt, egy sálat, egy sárgarépát, és 6-8 szem szenet a hóember szeméhez és szájához. Ha nincs szén, akkor fessetek be feketére néhány nagyobb követ. Ha az sincs, akkor a toboz is megteszi. Aki a kelleténél többet talált, vagy nagyon belejött a festésbe, az gombot is tehet majd az emberünk hasára.


Most mindent zsupsz bele a zsákba, és ta-da-da-daaaam: ezennel kész is van az ajándék hóember készlet. A megajándékozottnak már csak a havat kell hozzá adnia :-)


Szeritem nagyszerű ötlet ez a gyerekeknek egymás megajándékozására. Ráadásul hóembert építeni igazán csudajó dolog.

Kedvet kaptatok, ki lát neki? Mi legalább 4 zsákot fogunk idén készíteni!

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.

Köszönet a remek ötletért Jameinek .